HUNGARY

Prof. Tanka Endre: Rekviem a jövő magyar mezőgazdaságáért

Bibó szerint a múltunk „zsákutcás magyar történelem”. Ritka sorsfordulat, amikor a kortárs a kötelező derűlátás ellenére a jövőt is – a bizonyosság erős esélyével – csak zsákutcának láthatja. 2021-ben ez az objektív tudati tükröződés merül fel a hazai mezőgazdaság folyamatainak kutatójában. Állításomat az alaptények és összefüggéseik teljes körű, átfogó elemzése bizonyíthatná.[1] Ez a lehetőség most elesik, az írásom pár oldalnyi terjedelem – szorításában a témára csak egy pillantás (szűk nyersfogalmazvány) jut. De így is belátható: a sötét és megsemmisítő jövőkép felidézése nem kíván látnoki képességet (a tisztázás itt nem prófétai tett), hanem a valóságot – a józan ész alapján – előbb-utóbb bárki szükségképp felismeri.

Ezt az biztosítja, ha a mezőgazdaság sorsát nem a történelmi, gazdaságtani, stb. eddigi (main stream) leírások (az ideológiai torzításaik és hatalmi érdekkötöttségük miatt gyakran útvesztővé vált) dzsungeléből próbáljuk megfejteni, hanem azt a (Bogár L. által láthatatlannak és meg nem nevezhetőnek jelzett) háttérhatalom 1945 utáni céljai és végrehajtási forgatókönyvei alapján vizsgáljuk. Ma már ezt kézenfekvővé teszi, hogy a tőkeszerveződésnek ez a világhatalma többé nem láthatatlan, mert az új világrend (New World Order – NWO) és a világkormány intézményi bevezetése végett kénytelen volt színre lépni: még ha az informális uralmi szerkezetét jó oka van leplezni, az intézményi diktátumát nyíltan hirdeti és a végrehajtását tervszerűen folytatja.[2] Így a jövőkép megismeréséhez elég felvillantani, hogy az államszocializmus, majd a „30 éve szabadon” hamis jelszó agrárviszonyainak háttérhatalmi alakításánál mi volt a (legalább 1789 óta működtetett) NWO törekvésének lényegi (sokáig rejtett) célja a mezőgazdasággal, és ennek a közeljövőben – azt is alárendelve a világuralmának – milyen szerepet szán.

Ebben az uralmi képletben egyértelmű: az agrárium tőkés elsajátításához előbb a parasztságot el kellett választani a földjétől, és mint társadalmi osztályt, fel kellett számolni, miközben a földet a tőke monopol uralma alá kellett vetni.[3] Az évezredes kárpát-medencei államalapításunk óta legnagyobb természeti értékünk a termőföld-készlet, továbbá a rajta virágzó, sokféle igényt kielégítő, változatos növénytermesztés (gabona, gyümölcs, zöldség) és állattartás volt. A tőkeérdek diktátuma ezt elsorvasztotta és az iparszerű nagyüzem monokultúrájával váltotta fel. 1989 után ez felelt meg a háttérhatalom Brüsszel útján gyakorolt kézi vezérlésének. Thomas Piketty számításai Magyarországot – tőkés kifosztása alapján – Európában a „leginkább külföldi tulajdonú” (értsd: a kizsákmányolási mércéje szerint az alávetett gyarmatok közül is kiemelkedő) államnak minősítik. A mezőgazdaság a multi tőkecentrumot kiszolgáló nyers- és alapanyag termelő ágazattá vált a négy haszonnövény (búza, kukorica, repce, napraforgó) olcsó előállításával (a nyugati munkabér töredékén). Eközben felszámolta a biológiai sokféleséget, tönkretette talajainkat, vegyszereivel beszennyezte a vizeket, pusztította az élővilágot, a kis- és középüzemek terhére megszüntette a föld eltartó képességét, továbbá a természet- és környezetrombolásai árán sem tarthatta fenn az ország saját élelemforrásaira alapított önellátását.

Mindez azonban csak szerény kezdete a hosszú utazásnak, amelynek régóta tervezett végállomása már nincs messze, és azt a háttérhatalom többé az agrár-utasok elől sem rejtegetheti. A megbízott utaskísérő Bill Gates (B. G.), aki – a siker érdekében – kilépett a háttér homályából és irányító közszereplővé vált. Ő a világ negyedik leggazdagabb embere (öt társával együtt a bolygó összvagyonának több mint a fele a tulajdonuk). Nemcsak kritikusai tartják őt közveszélyes pszichopatának és a hatalomvágy tébolyával sújtott személyiségnek, hanem ezt a minősítést a világ számos részén (Afrika, Latin -Amerika, India stb.) megtett ámokfutásai is erősítik. Ő ui. az emberiséget és a bolygót (sőt a világűrt is) a saját kísérleti terepének tartja, amelyen – az óriási vagyonával kierőszakolt uralmával, a társadalmi és a természeti törvényeken átgázolva – téveszméi szerint messianisztikus küldetést teljesít a civilizáció gyökeres átalakítását célzó terveinek megvalósítására. Egyik mestere és szellemi rokona H. Kissinger volt, akitől jól megtanulta: „aki az élelemellátást uralja, az az emberek fölött uralkodik”. Továbbá: „urald az olajat és te uralkodsz a nemzetek fölött!” Gatesről időnként a nemzetközi és a hazai sajtó is ad hírt, persze csak az általa színlelt, önzetlen jótékonysági tetteit dicsérve, ami érthető, hiszen alig akad olyan jelentős médium, amelynek ne ő lenne legalább a résztulajdonosa.[4]

B. G. ugyan az NWO bevezetésének kulcsfigurája, de a folyamatban nem az ő személye a legfontosabb. Az NWO-t kiépítő tőkeuralom intézményi szerkezetét láthatatlan piramisként kell elképzelnünk, amelynek csúcsán néhány közéleti és a háttérbe húzódó szereplő áll, ugyanakkor maga a rendszer (a piramis függőleges és vízszintes kiterjedésében) egy valóságos, összehangoltan működtetett intézményi birodalmat alkot.[5] Itt csak az egyik fontos birodalmi pillért, a mezőgazdaság és a világélelmezés új képletének a lényegét próbáljuk jellemezni.

A „Great Reset” (nagy visszaállítás) csak 2020-ban közzétett forgatókönyve valójában 20 évvel korábban, a mezőgazdaságnak a negyedik ipari forradalom vívmányaival való minőségváltásával, a digitális technika és a precíziós gazdálkodás (PRG) alkalmazásával indult. Az USA szakirodalma ezeket behatóan elemzi, de a lényegüket két mondattal megragadni reménytelen próbálkozás. Csak arra utalhatok: műholdról sugárzott 5G EMF (elektromágneses mikrohullámú sugarakkal) működtetett, számítógép-vezérlésű adatgyűjtő, elemző, megfigyelő rendszerről van szó, ami a földművelést gyökeresen átalakítja.[6] Szakértői elemzés régóta felfedte: az így elnevezett gazdálkodás a GMO agribusiness óriások leleménye, ami az 5G ismert hadiipari technikáját az iparszerű nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztés korszerűsítésére alkalmazza.[7]

A digitális mezőgazdaság (DMG) két alapvonása: a/ az iparszerű nagyüzemet az új – termelésbiztonságot és hozamnövelést ígérő – technikákkal (melyek a B. G. multi-csoport monopóliumát szabadalmi tulajdon címén alkotják) globálisan kizárólagossá kívánja tenni; b/ az általa alkalmazott 5G EMF sugárzással vissza nem fordítható humán egészségügyi, élelmezésbiztonsági és környezeti–természeti károkat idéz elő, ezzel a termelést és a népélelmezést eleve fenntarthatatlanná teszi. A DMG – épp úgy, mint az elődje – a tőkeprofit igényét minden fölébe helyező monokultúrára épül, amelyet – az ökogazdálkodás teljes tagadásával – még jobban kiteljesít és megszilárdít. A világ földkészletének felét négy növény (szója, búza, rizs és kukorica) termesztése uralja, míg a maradék területen 152 féle növény osztozik. A tőkekoncentráció ezt az élelmiszeripar szerkezetében követi. (Pl. az USA húsiparát hat cégóriás birtokolja, míg a világ vetőmag-kereskedelmének több mint 60 %-át csak négy társaság irányítja.) A monokultúra és a művelési technika következménye a biológiai és genetikai sokféleség felszámolása, a GMO növénytermesztéssel a végzetes talajpusztítás.[8]

A földművelés a természeti csapásokat és a háborús pusztításokat ősidők óta a változatos termesztéssel ellensúlyozza. (Ld. pl. a középkori újrafelosztó magyar földközösséget: egy gazda földjei a határ legkülönbözőbb, egymástól távoli részeiben feküdtek, így a növénytermesztés sokféle esélye a létfenntartást az időközi károk dacára biztosította.) Az ipari technokrácia monokultúrája a covid- világjárvány óta az éhezést kiterjeszti és fokozza az alapellátás gondjait.[9] A tudomány mai közfelfogása szerint – amelyet az EP is elfogad és a KAP keretében javasolja a gyakorlatba átültetését – az élelmezésbiztonságot csak a nagyüzemi monokultúrát leváltó ökológiai gazdálkodás döntő arányú kiterjesztése teremtheti meg.[10]

A DMG másik lényegi jegye az 5G EMF sugárzásnak a technológiát meghatározó szerepéből ered. Röviden: a sugárzások – bármennyire is tagadják ezt a B. G. diktátumban szakértőként érdekelt résztvevők – az emberre, az állatokra, a növényzetre és az előállított élelmiszerre egyaránt károsító, roncsoló hatásúak. A megbízható sugárvédelmet a tudomány ma nem biztosíthatja, ezért az 5G EMF alapú precíziós gazdálkodás (PREGA) elfogadhatatlan a társadalom számára.[11]

A PREGA alapját adó 5G EMF sugárzás elutasítása jóval élesebben merül fel az USA szakirodalmában, mivel a DMG negatívumai az amerikai gyakorlatban régóta észlelhetők, másrészt ezek szorosan összefüggnek B. G. élelmezést „forradalmasító” tevékenységével, a mesterséges (szintetikus) élelmek ipari mértékű előállításával.[12]

B. G. (ill. az új világrend) számára a DGM és az 5G technológia a mesterséges intelligencia uralmához vezető, fontos eszközök az élelmezés világ-oligopóliumának már napirenden lévő megteremtésére. Amint Westbrook fogalmaz, „.. a Gates, Cargill és Tyson hatalmi kartell küldetése a hagyományos (növénytermesztő, állattenyésztő) mezőgazdaság leváltása és az embereknek a gazdaságoktól elszakítása… B. G. el akarja érni, hogy az emberek felhagyjanak a gazdálkodással, az állattenyésztés megszűnjön és mindenki az ő művi hústermékeit és a rovarok fehérjéit fogyassza. Ez már a ’mezőgazdaság helyettesítése’, avagy az ’alternatív mezőgazdaság’.” (Idézi R. Kennedy 5. lj.) A szintetikus művi élelmek gyártásának már teljes skálája van, amit B. G. több száz szabadalmi tulajdona és az azokat megvalósító céghálózata működtet.[13]

A művi világélelmezésnek a tőkés oligopólium tulajdonaként intézményesítését – ami 2021 – ben még a jótékonysággal és a klímavédelemmel álcázott modernitási kísérletnek tűnhet – a B. G. által végrehajtott NWO – diktátum véresen komoly célfeladatnak tartja. A valós indíték lényege már az előkészületből, a földrablások elemzéséből is kitűnt.[14] A mai elemzők pedig (köztük R. Kennedy és Westbrook) egyértelműen jelzik: amikor – a világjárvány ürügyén – a tömegeket az 5G „okos városaiba” (smart cities) telepítik és az önkényuralom teljes ellenőrzése alá vetik, ennek egyik része lesz (akár átmenetileg az „orvosi hadijog” alapján) a művi élelmeknek (akár végszükség címén) a fogyasztókra kényszerítése és végső elfogadtatása.

A művi világélelmezés uralmának megalapozása és kiterjesztése több globális terepen, a pénzügyi, gazdasági szabályozók és a nemzetközi politikai intézmények döntéseinek összehangolt végrehajtásával folyik. (A szakirodalom nem szól róla, hogy az NWO az egyes kormányokat milyen nyomással /korrupció, zsarolás, stb./ szervezi be a forgatókönyvének végrehajtói közé.) A résztvevők közül kiemelkednek a B. G. „csapat” multi – és transznacionális cégóriásai, ill. a Világgazdasági Fórum (VGF) és az ENSZ egyes intézményei.[15] B. G. vesszőparipája: a klímakatasztrófa veszélye miatt azonnal cselekedni kell, az idő a világnak már nem kegyelmez. Ezért a művi világélelmezést legkésőbb 2030-ig létre kell hozni.[16]

Mi a lényege – történetszociológiai képletben – a hagyományos mezőgazdaság művi élelemgyártással leváltásának, amit az NWO végrehajtói a világjárvány és a klímaválság ürügyén nemzetközi programmá tettek és a végrehajtását 10 éven belül kikényszerítik? E szerint a közeljövő mezőgazdasága többé nem lehet a természeti erőforrásokkal évezredek óta folytatott gazdálkodás (földművelés és állattenyésztés), amely az emberi létfenntartást és a természeti javak megőrzését szolgálja. Ehelyett a – leszűkített keretben – nyers- és alapanyag szolgáltató ágazata lesz az olyan művi (szintetikus), mesterséges élelem gyártásának, amely hamis (beltartalmi érték nélküli) utánzata a növénytermesztéssel előállítható, természetes táplálékoknak.Ez a fordulat az embert – először az újkori civilizáció történetében – kiiktatja, eltünteti a természeti gazdálkodásból: annak sem termelőként, sem fogyasztóként többé nem lehet a meghatározószereplője. A művi élelmet nem a mai élelmiszerlánc (termelő, feldolgozó, értékesítő) hozza létre és azt nem juttatja piacra, hanem az ipari technokrácia attól elkülönült, a digitális technikákra épülő hatalmi gépezete, míg a fogyasztók részére az elosztás jogcímét és a juttatás mértékét az NWO világkormánya (a „kiutaló hatóság”) – az eugenika és a transzhumanizmus önkényuralmi szempontjai szerint – dönti el. A filozófus, Stephen Hawking próféciája a civilizáció jövőjét attól féltette, hogy a mesterséges intelligencia (MI) leválthatja az embert. Az NWO diktátuma épp ezt – az értelem és az élet számára képtelennek tűnő – küldetést kívánja beteljesíteni. Ez a képletesen jelzett „agrárutazás” végállomása: az átváltoztatásuk túlélői a létvesztést okozó merénylet ellen már fel sem lázadhatnak, mert elvesztették régi önmagukat. Érzelem nélküli, az öntudatos cselekvésre képtelen biorobottá váltak, akit az NWO felette gyakorolt uralma az MI digitális eszközével, az egyénekhez kapcsolt műhold-avatárral irányít.[17] Ennek a tébolyult emberkísérletnek egyik fontos eleme a művi élelemgyártás elfogadtatása is.

Mi köze van mind ehhez a magyar mezőgazdaságnak? Annyi mindenképp, hogy az agrárpolitika elkötelezte magát az NWO diktálta fordulatnak. A fő kapcsolódási pont nyilvános, így annak társadalmi valóságáról és jogi kötelezettségként megjelenítéséről bárki meggyőződhet.[18] A DAS szakmai főindoka az, hogy az agrárium termelési képességének 60 %-át ma nem használjuk ki, de a PREGA „okos eszközei” ezt lehetővé teszik. Ez az állítás azonban hamis. A műtrágya és növényvédőszerek célzott juttatása és csökkentése, az időjáráshoz való rugalmas alkalmazkodás, stb. a nagyüzemi monokultúra (a négy haszonnövény) hozamát nem tudják 60 %-kal növelni. Ezt csak a monokultúra kiiktatása és a biológiai sokféleséget visszaállító ökológiai gazdálkodás érhetné el, amire viszont nincs politikai szándék. A DAS-diktátum hiába tagadja: a jelentős tőkeigényű és magas szaktudást követelő technikai eszköztára csak a nagyüzemet fejlesztheti, de a robotikát és a „tudás-átadási formákat” nem teheti a kis- és középüzemek napi gyakorlatává.

A mai agrárpolitika – a cinikus, ravasz, hazug – a megnyomorított alattvalóitól a kitörő lelkesedést is elvárja a kilátásba helyezett, boldog digitális jövőért. Így a PRG nyilvánvaló veszélyeiről (5G EMF) – amelyeket az USA szakirodalma már tényként rögzít – zokszó sem eshet. A modernizációt hajszoló, ipari forradalmi lázban a diktátum és az annak behódolt elvakultak nem létezőként fogják fel a világ B. G. szerepéhez köthető „agrárutaztatását” és annak közeli végállomását, a mesterséges intelligencia (MI) mezőgazdaságot és az embert egyaránt elpusztító rendeltetését, a művi élelem világuralmát. Mi több – bár a valóság feltárásához csak a világsajtó híreit kéne átvenni – még B. G. említett nemzetközi (GVF és ENSZ) szervezeti lépéseiről sincs hazai tájékoztatás, vagyis a PRG negatívuma és a művi élelmezésügy témája tabu lett. Nem hihető, hogy a hazai agrárpolitika mit sem tud a B. G. diktálta nagy átalakításról, avagy alappal állíthatná, hogy az MI és a PRG-technikák alkalmazása B. G. célstratégiájától teljesen független. Viszont az elhallgattatást jól ellensúlyozza a figyelem-elterelés: a hazai irányítás folyamatosan Brüsszellel csatázik a nagyüzemi agrároligarchia (a „gazdák”) támogatásának növeléséért.[19] Az agrártárca szemléletében egyébként is az EU a fő bűnbak az ágazat bármely gondjáért. (Nem véletlenül: a színlelt „bátor kiállás és megalkuvást nem tűrő gerincesség a nemzetért” jól bevált módszer a maradék szuverenitásunk látszat-védelmére.)[20]

Senki nem állíthatja, hogy mezőgazdaságunk alárendelte magát K. Schwab „Great Reset” forgatókönyvének és digitális stratégiája a természeti ágazatnak a művi élelemgyártással való leváltását kívánja megvalósítani. (Ez egyértelmű lenne az új rabszolgatársadalom létrehozóinak nyílt szolgálatával.) Ugyanakkor azonban az általa választott modernizációs technika – a DMG és a PRG – B. G. „boszorkánykonyhájából”, a mesterséges intelligencia (ME) embert leigázó kelléktárából való. Ezért és főként az NWO-diktátum világuralmi erőfölénye miatt eleve kétséges: bármely agrárpolitika, amely a negyedik ipari forradalomnak ezt a mezsgyéjét járja, képes lehet-e annak a megsemmisüléshez vezető zsákutcáját elkerülni? Csak találgatni lehetne, hogy az előttünk álló, sorsdöntő évtized mit fog hozni mezőgazdaságunknak: a halál-civilizáció kierőszakolta megsemmisülést, avagy az élettörvény szerinti megmaradást. Abban reménykedhetünk, hogy a történelmi eredő soha nem az uralmi erők puszta lenyomata, hanem – a soktényezős meghatározottságon belül – a végkifejletben olyan energiamezők is jelentősen hatnak, mint a tömegek öntudatra ébredése és lázadása, sőt a világ számára láthatatlan szakrális erők, főleg a Teremtő gondviselése.

Isten óvja Magyarországot!

2021. június 25.

LÁBJEGYZETEK: (a főszöveget kiegészítő, fontos tények, információk)

[1] Itt is olyan holisztikus rendszerkutatásra lenne szükség, mint amilyet a folyamat egyik szakaszára, a föld globális tőkeuralom által elsajátításánál a néhány éve írt monográfiám alkalmazott. (T. E.: Korunk földkérdése, létünk a tét. Földrablások a világban és magyar földvédelem. 4 Pont Nyomda KFT Eger, 2018. 1 – 286. o.)

[2] Ld. Klaus Schwab: Covid 19 – The Great Reset (LIGHTNING SOURCE INC, 2020. 282. pp.) programját, amelyet a Bill Gates alapította davosi Világgazdasági Fórum vitatott meg. Az agrár- és élelmezés témát jóval konkrétabban részletezi Bill Gates 2020 januárban közzétett agrárstratégiája. (Ld. Bill and Melinda Gates foundation, FAQ: Bill and Melinda Gates Agricultural Innovations. media@gatesfoundation.org)

[3] Ld. Bíró Friderika – Für Lajos: Búcsú a parasztságtól. Kairosz – Skanzen, Bp. 2013. és Tanka E.: A föld miért nem azé, aki megműveli? <> Földjogi rendezés…. (in: A magyar föld sorsa. Agroinform, Bp. 2014. 37 – 100. o. és 269 – 348. o.)

[4] B. G.-nek a Covid világjárványban játszott szerepéről, ill. a vakcinái gyártásáról és a mindenkire kiterjeszteni kívánt oltási kényszer diktátumáról nem szólunk. Ez egyébként a tízezer orvosszakértőt és ötszáz jogászt tömörítő közkeresetnek a tárgya, amelyet a Nemzetközi Büntető Bíróság érdemi elbírálásra befogadott.

 [5] A piramis egyes elemei és funkciói jól kitapinthatók B. G. tevékenységének független szakértői elemzéseiből. Pl. a valós háttérbirodalom léténél döntő, hogy B. G. – alapítványi (vagyis a vagyona adómentességét biztosító) „pénzjuttatási” technikáival – irányító hatalmat szerzett számos nemzetközi szervezet (WHO, WTO, ENSZ, FAO, stb.) fölött. (Ld. R. Kennedy: Bill Gates and Neo-Feudalism: A Closer Look at Farmer Bill. The Defender, 02/04/21.) Ennél már csak az egyszerűbb, hogy a korrupt kormányokat a diktátumának megvegye. (Ennek a világsajtóból több afrikai és latin-amerikai példája kiszivárgott.) Ennél a birodalmi építkezésnél is igaz Illyés Gyula verse: „…hol zsarnokság van/ mindenki szem a láncban..” (Ld. Egy mondat a zsarnokságról.)

[6] A KAP (közös agrárpolitika) tanulmánya erről a digitális technológia alkalmazását emeli ki, amely a gazdálkodási tevékenységek és az ellátási lánc elemeinek megfigyelését, ellenőrzését és kezelését integrált módon biztosítja. Ez lehetővé teszi a precíz érzékelést, a beazonosítást, az előrejelzést és a cselekvést. Segítségével csökkenthető a vegyszer- és műtrágyahasználat, az öntözés vízmennyisége, stb. (Chris Chancellor: A gazdálkodás jövője. MTVSZ)

[7] Ld. Carmelo Ruiz – Marrero: Precision Farming: The Marriage Between Agribusiness and Spy Technology. ( in: Special to Corp Watch, Oct. 2, 2002. – A precíziós gazdálkodás: házasság az agribusiness és a kém-technológia között.) A szerző feltárja: a térinformatikai kontrol (GPS) és a bonyolult számítógépes adatfeldolgozás olyan hadiipari cégek és hírszerző ügynökségek együttműködését hozta a Monsanto (stb.) GMO-óriások nagyüzemi agrártermelésébe, mit pl. a Rockwell és a Lockheed Martin. Ez a gazdálkodási mód gépóriásokat használ (John Deere stb.), új technológiai függés és a külső irányítás diktátuma alá veti a gazdákat. (Saját döntésük már nem lehet a vetőmag, a trágya, a vegyszerek, sem az öntözés stb. felől.) Ugyanakkor a számítógépes működtetés olyan felkészült informatikus szaktudását és jártasságát kívánja, amilyennel a gazdálkodó nem rendelkezik, vagyis a tényleges gazdálkodás emiatt elkülönül a termelésben résztvevőktől.

[8] Ne feledjük: amint ezt először Argentína példája bizonyította, a GMO növénytermesztés a humuszban és a talaj azon túli élővilágában mintegy „ökológiai atomrobbantást” okoz, többek közt a glifozáttal. Tíz évi földhasználata a talajt olyan mértékben pusztítja, hogy az a növénytermesztésre alkalmatlanná válik. (A lebetonozása inkább megőrizte volna.) (Ld. T. E.: Keserű argentín aratás. In: Az EU közös birtokpolitikája ma és a jövő évtizedben. Barankovics K. 2007. 162. o.)

<> A GMO-vegyszerezés – becslések szerint – évente 25 millió mezőgazdasági munkást mérgez meg, sokszor súlyos következményekkel. A glifozátot Pusztai Árpád  (akadémikus géntudós) a mezőgazdaság legkárosabb vegyszerének tartja, amelytől az ember és az élővilág hasonlóan nem szabadulhat meg, mint a DDT-től. Jellemző: B. G. cégének szintetikus húsutánzata – a laboratóriumi mérések szerint – a glifozátszint 11-szeresét tartalmazza más piaci termékekhez képest.

[9] Az USA – ban a szegénység és az élelmezés bizonytalansága „az egekbe szökött”: a 2021. I. félév statisztikája szerint 29 millió ember jelezte: „néha vagy gyakran” nem ehet eleget. Az éhség terjedése világszerte visszaveti a születésszámot, csökkenti a népesedést. <> Stefano Gennarini, J. D.: UN Experts Warn of Covid 19 Fertility Cliff on World Population Day. July 15, 2021. in C- Fam Friday Fax)

 <> Az egyidejű élelempazarlás és az éhezés ellentmondását elemezve Prof.Phil Howard szociológus (Michigan State University) rámutat: „az élelemhiány és az éhség az ipari élelmezésrendszerből ered, amelynek a tényleges rendeltetése nem a népélelmezés, hanem néhány uralkodó cég hatalmának a növelése.” <> Debal Deb szerint – aki tudós és gazdálkodó is – „a monokultúrák végzetesek a hosszú távú élelmezésbiztonságra”. Ennek egyik történelmi példája a XIX. sz. közepén az írországi „nagy éhség”, amikor az egyetlen fajtájú burgonya kipusztulása közel egymillió ember éhhalálát okozta.

 [10] Ld. a 900 tudós és agrárszakértő ENSZ által szervezett kutatásainak végkövetkeztetését az IAASTD /International Assesment of Agricultural Science and Technology for Development/ 2009. jelentésében. A kutatás szerint a B. G. és Rockefeller szervezte „zöld forradalom” kudarca bizonyítja: sem ez, sem a GMO növénytermesztés nem oldja meg az éhezést és a klímaválságot, hanem ehhez a hagyományos gazdálkodás korszerűsítése kell. <> Ld. még: Allison K. Wilson: Will gene edited and other GM crops fall sustainable food systems? <> Jonatham Lathan: The myth of a food crisis.

[11] Prof. Bardócz Zsuzsa az MTA konferencia e témáról is szóló egyik előadását elemezve kifogásolja: az előadó meg sem említi, hogy „az 5G-nek milyen tényleges hatása lehet azokra a dolgozókra, akik annak állandóan ki vannak téve. Azt sem tartotta fontosnak, hogy az RF a mm tartományban milyen hatással van a termesztett növényekre, a termelt élelem minőségére, tápértékére és a természetben élő egyéb élőlényekre, mint a rovarok, madarak stb. Az egyedüli előny, amiről beszélt, a felhasznált permetszerek mennyiségének esetleges csökkenése.

Többségünk azt gondolja, hogy egyes technológiai problémákat nem érdemes másokkal felcserélni. Megoldásként a bio-, ökológiai gazdálkodás megteremtése lenne a cél nagy területeken, az emberi munkaerő kiváltásával a gyomlálásban, kapálásban stb. Ehhez viszont másfajta technológia szükséges.” /Prof. Bardócz Zs.: Kérdőjelek az 5G EMF sugárhatások tudományos vitájában. Szilaj Csikó hírportál./

 [12] Pl. Julian Rose rámutat: ez a gazdálkodás – ami a fogyasztásra szánt művi élelmet laboratóriumban, GMO- és DNS-módosításokkal hozza létre – az élelmiszerlánc minden szakaszában alávetett az emberek, a növények és állatok EMF sugárterhelésének, sőt az így előállított áru is sugárfertőzött és – már csak vegyszerterhelései miatt is – mérgező, nem egyszer rákkeltő. Emiatt ezt az élelmet az „ördögtől valónak” nevezi. /J. Rose: 5 G Agriculture Food from Frankenstein Farming. Global Research, Aug. 01, 2019/)

[13] B. G. szerint a művi (szintetikus) hús „a jövő eledele”. Szabadalmai a csirkétől a halig több mint 100 állat húsának a művi utánzására kiterjednek, ideértve a művi tojást stb., és az élelem bogarakból, kukacokból előállítását. Alapítványa egy dél afrikai céggel milliárdnyi légyből napi 22 to kukacot állíttat elő, ezt azonban a piac egyelőre nem fogadja el emberi élelemként, ezért azt a művi csirke- és halhús gyártásánál hasznosítják.

 B. G. 2020 júniusban kezdte meg a „Breakthrough Bros” programban a Biomilq cégével a művi anyatej (GMO és DNS technikákkal) gyártását. Ugyanide tartozik a Memphis Meats projekt, amely a művi húskészítményt borjúvér kivonatra alapozza. A művi élelemgyártás tőkeszerveződését és céghálózatát – címszavakkal is – csak külön tanulmány jelezhetné. Tudni kell: szakértők bizonyítják (pl. Frederic Leroy), hogy ez a művi élelem (amely látszólag ma még csak „alternatív kínálat”, de az NWO diktátumával fogyasztási kényszer lesz) még vitamin és egyéb élelmiszer kiegészítőkkel is (a valós beltartalmi érték hiányában) alkalmatlan az ember táplálására. Ugyanakkor nő a bizonyítékok száma, ami leleplezi: ezek az ipari gyártású művi élelmek súlyosan károsítják az egészséget, többször mérgezőek, a gyermekeknél pedig hiperaktivitást és súlyos figyelemzavart okoznak. (Ld. pl. Nate Seltenrich: Synthetic Dyes in Popular Kid’s Food Linked to Hyperactivity, Learning Disorders. in: The Defender.

<> Leroy arra is figyelmeztet: a művi élelmezés kényszere már most is gyilkos következményekkel jár. Hiába törekszik B. G. (a Leroy által felsorolt technikákkal) a művi élelem feljavítására, a többszörös feldolgozással járó vegyszer-terhelések mérgező hatásait nem szűntetheti meg. Ezért „..a világon évente 11 millió ember hal meg az ultra feldolgozottságu élelmiszerek túlsúlya és a teljes értékű, védő élelmek hiánya miatt, ami az ilyen szinten feldolgozott élelmiszert a világon az első számú gyilkossá avatja.” (Idézi R. Kennedy, 5. lj.) <> Ld. még Stacy Malkan: Bill Gates’ Scary Recipe for How to Feed the World ( The Defender, 06/02/21.)

<> Amint egy szerző a művi hamburgerről írja a Beyond Meat projektnél: „a ’lehetetlen élelmeket’ (Impossible Foods) valójában ’lehetetlen találmányoknak’ (Impossible Patents) kell nevezni. Ez (t. i. az új hamburger) nem étel, hanem egy szoftver, szellemi tulajdon, 14 szabadalom, ténylegesen mindegyik egy-egy darabja a ’lehetetlen hamburgernek’. (Mi magyarok inkább „ehetetlennek” mondanánk ezt a művi élelmet.) Az IFood a legközelebbi gyilkoló szerkezet. Csak ízleld meg. Ez inkább Bill Gatesnek való, a szuper feltalálóinak.” (Setz Itzkan, in: Soil4Climate)

[14] A lényeg: a tőketulajdon egyetlen döntési központba sűríti és szervezi az élelemtermelés és – elosztás feletti rendelkezést, az ezt szolgáló erőforrásokról és a felhasználás mechanizmusáról rajta kívül más társadalmi szereplő nem dönthet. A globális elsajátítási uralmat gyakorló agrobusiness agráripari nagyüzeme – a GMO növénytermesztés – világszerte kizárólagos agrármodellé válik, amely mind a népellátást, mind a helyi közösségek és a kistermelők önellátási esélyeit, a kis- és középüzemi gazdálkodást végleg felszámolja. (Ld. T. E.: Földrablások…i.m.) Csakhogy ennek végső célja (a transzhumanizmus és eugenika kiteljesítése, ill. a világkormány uralmával a „halál-civilizáció” új rabszolga társadalmának létrehozása), továbbá ennek alapeszközei (DGM, 5G EMF precíziós gazdálkodás, művi élelemgyártás) még nyíltan nem jelentek meg. Erre csak a covid – világjárvány kirobbantása adott jelt a B.G. alapította davosi Világgazdasági Fórum és Klaus Schwab színre lépésével.

[15] B. G. 1994 óta szervezi a GMO, a művi élelem, a vetőmag szabadalmak, stb. vertikális integrációjának és a mesterséges intelligenciának a globális hálózatát olyan multik tevékenységének összehangolásával, mint a Coca-Cola, Unilever, Philip Morris (Kraft, General Foods), Kellogg’s, Procter & Gamble, az Amazon (Whole Foods) stb. E körbe tartoznak a GMO-multik, mint pl.a Monsanto, a Bayer, stb.

<> Miután a VGF 2020 májusi csúcs ülésén K. Schwab és Károly herceg elővezették a „nagy visszaállítást”, a VGF a globális élelmezéspolitika átalakítását beindította az Eat Forum működtetésével, ami önmagát a „Davos for food” (D. az élelmezésért) jelszóval jellemzi. Ennek társalapítója a Wellcome Trust, amihez B.G. jelentős befektetéssel kötődik (a vakcinagyártó  GlaxoSmithKline céggel). Az EAT legfőbb szerve a FReSH, amelynek fő feladata az élelmezési rendszer átalakítása. A projekt fő résztvevői a Bayer, a Cargill, a Syngenta, az Unilever és a technikai óriás Google. (Gondolná-e a számítógépét használó magyar polgár, hogy ugyanez a szolgáltató dolgozik a művi élelmezés világuralmáért? Ami már nem „konténó”.) Az EAT által kiadott „politikai agenda” végrehajtásában közel 40 város önkormányzata vesz részt a világ minden részén, Európában is. Ugyancsak az EAT készíti fel az ENSZ Gyermek Alapját (UNICEF) az „új étkezési irányelvek” elfogadására.

[16] Ez koránt sem jámbor óhaj az NWO diktátumában. Az ENSZ főtitkára (A. Guterres, aki B. G. régi ügynöke) az ENSZ Világélelmezési Biztonság Bizottsága 46. ülésén, 2020. októberben bejelentette az ENSZ Élelmezési Rendszerek Csúcstalálkozó (Food System Summit) 2021 nyarán megrendezését. Az előírt politikai döntéseket ott kell meghozni. Mi több, a csúcstalálkozót dr. Agnes Kalibata vezeti, aki B. G. egykori alkalmazottja: ő volt a Gates/Rockefeller agrárprogram elnöke a „zöld forradalom” afrikai végrehajtása során, amely látványosan megbukott (éhezést, nyomort és a B. G. vakcináival sterilizált nők, gyermekbénulással nyomorékká tett fiatalok milliós tömegét hagyva maga után). A hölgy mostani feladata, hogy a csúcson résztvevő tőketulajdonosokat a PPP (public private partnership) technikával, jelentős profithozam biztosításával beruházóként érdekeltté tegye a program teljesítésében. Miközben B. G. a FAO-t is felhasználja diktátuma végrehajtására, Kalibata híven szolgálja Gates jelszavát, az „élelmezés évtizedét”, ami alatt (2030-ig) a globális élelmezési tervet végre kell hajtani. Ez biztosítja a művi élelmezés monopol világuralmát, ezzel pedig azt, hogy a világ népességének élelmezése és a globális élelmezésbiztonság feletti rendelkezést kizárólag az NWO világkormánya gyakorolja. Vagyis ettől fogva élet-halál ura lehet az általa leigázottak fölött.

[17] Az átváltoztatás túlélőinek számáról se legyen kétségünk. Georgia hírhedt jelzőkövei már több mint 40 éve sulykolják a világnak a szabadkőművesség gránitba vésett „tíz parancsolatát”. Ezek közt első, hogy a Föld népességét 500 millió alá kell csökkenteni, mert csak ez felel meg a bolygó eltartó képességének. Vagyis a „maradék” 8,5 mrd embert el kell tüntetni, amihez az NWO diktátorai változatos módszereket alkalmaznak.

 [18] 2019 óta a „gigabit társadalmat” építjük. Ennek egyik reklámszövege: „a mesterséges intelligencia sokkal többet nyújthat minden determinisztikusan ábrázolt pozitív vagy negatív jövőképnél… A jövő lehetősége az 5G.” (kormany.hu) Ma már 193 tagja van a Mesterséges Intelligencia Koalíciónak.

<> A Kormány 10 évre Digitális Jólét Programot (DJP 2030). alkotott. (Fel sem merül: az 5G – az NWO diktátorain kívül – miért, kinek és mivel hoz JÓLÉTET? A hivatalos indok: a DJP a kormány-teendőkről szól, mi kell ahhoz, hogy a polgárok és a KKV cégek a digitalizáció nyertesei legyenek.) Egyébként a DJP tartalmi elemei – ha azokat összevetjük Schwab később közzétett forgatókönyvével – sok azonosságot mutatnak. Pl. cél a „készpénzmentes társadalom” létrehozása. (Ld. Magyarország Fintech Stratégiája. 2019. 04. 25.)

<> A Kormány meghatározta az ország digitális agrárstratégiáját (1470/2019. /VIII. 1./ Korm. hat. = DAS) és szervezi annak – az EU versenytársainkat időben is leköröző – végrehajtását. Ezen belül Digitális Élelmiszeripari Stratégia is van. Az összetett rendszer a DGM-et és a precíziós gazdálkodást szolgálja.

[19] Nem cáfolható: uniós tagságunk óta a mindenkori agrártámogatás 70-80 %-a a nagyüzemi agribusiness (többször multi cégóriások) cégtulajdonosainak jut. A 2021–2027 közti ciklusban ezt az veszélyezteti, hogy az EB – a nem halogatható klíma- és talajvédelem végett – a juttatás feltételévé tette a vegyszer- és műtrágyahasználat 50 %-kal csökkentését, az ökológiai gazdálkodás 25 %-kal növelését. Versenyképességének ezt a drasztikus rombolását a nagyüzem nem tűrheti, ezért az Európai Zöld Megállapodás (EZM) 2050-ig tervezett klímavédelmi követelményeivel is szembefordul. Az ilyen „szabadságharc” okozta, hogy az EU – a már tragikus arányú talajpusztítás ellenére – 18 évi próbálkozásai dacára a talajvédelmi stratégiáról még irányelvet (nem kötelező szabályt) sem hozhat, mert a tőkehatalom azt a versenyképességét rontó költségteher címén meggátolja. Számára közömbös, hogy – a talajpusztítás megfékezése nélkül – 60 év múlva már nem lesz talaj, az élelmezést a termőföld nem szolgálhatja, mert a humusz megsemmisülésével az a világból eltűnik. Persze ez is B. G.-nek kedvez: eggyel több oka lehet a természeti erőforrásoktól független művi élelem diktátumához.

[20] Így sikkad el, hogy – bár a KAP (közös agrárpolitika) az agrárpiac-szabályozásnál nem tartja be a megosztott hatásköri rendezést –, minden tagállamnak számos olyan fenntartott (és az EU által gyakorlatilag is elismert) hatásköre van, amely a mezőgazdaságnak lényeges mozgásteret ad a nemzeti érdek érvényesítésére. A terjedelmi korlátok miatt ezekről itt csak néhány címszó. Az EP is szorgalmazza a nagyüzem túlsúlyának a megszüntetését, aminek Európa-szerte (a keleti tömböt kivéve) sikeres intézménye a mezőgazdasági üzemszabályozás. Ld. az EP 2017. IV. 27-i állásfoglalását „a termőföldek koncentrációjának jelenlegi állapota az Unióban: a mezőgazdasági termelők földhöz jutása megkönnyítésének módja” tárgyában.

Az EP hangsúlyozza: a nagybirtokrendszer uniós uralma ökológiai, klímavédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt tarthatatlan. A tanulmányból csak egy idézet: „a földterületek kevés termelő kezében való koncentrációja torzítja a termelést és a piaci folyamatokat, továbbá a tagállamok és/vagy az egész EU mezőgazdasági gazdálkodása tekintetében kontraproduktív hatású.” (7. o. in: T. E: Korunk földkérdése….229. o.) <> Ha a hazai agrárpolitika valóban az ágazat eltartó képességét kívánja javítani és a lakosság élelmezésbiztonságát elérni, úgy ennek teljes, jogszerű intézményrendszerével élhet, amit az EU semmivel nem gátolhat. (Ld. T. E.: Hogyan állítható talpra a magyar mezőgazdaság a XXI. században? in: A magyar falu sorskérdései..Antológia K. 2021. 151–158. o.) Pl. az üzemtörvény bevezetése, fellépés az élelmezés önrendelkezésért, a KAP mennyiségi kvótáinak eltörléséért; az ökogazdálkodás növénytermesztési, állattartási és földhasználati súlyának lényeges kiterjesztése, stb. Egyetlen tagállami vétó is gátat vethet az EU – Mercusor szabadkereskedelmi egyezmény létrejöttének, ami – az amazóniai esőerdők kiirtása és az őslakosság elűzése árán, a GMO növénytermesztéssel, hormonkezelt állat-tartással – Európát és a mi piacunkat is silány, mérgező élelmiszerrel készül elárasztani, kiszorítva a hazai kínálatot. Csakhogy mindezekhez az önvédelmi lépésekhez nemzeti elkötelezettségű agrárpolitika kell.


______________________________________________________________________________

Magyar Nemzet LXXIX. évf. 221. sz. 2016. IX. 20. Vélemény 6. o.

Hogyan állítsuk talpra a magyar mezőgazdaságot?

A nemzeti agrárstratégia fő feladata az élelmezés – önrendelkezés visszaszerzése

Az uniós statisztika a mezőgazdaságot csak a termelés és a jövedelmezőség mutatóival méri. Attól eltekint, hogy az ágazat kiknek, milyen arányban hoz hasznot, a kétkezi munkás és a vidék hogyan élhet meg és a gazdálkodás teljesíti – e rendeltetését, a népélelmezés biztonságát. A kormány éves ország – jelentése szerint „hazánk mezőgazdasága az uniós csatlakozás óta jelentős mértékben fejlődött, hatékonysága,versenyképessége és jövedelmezősége elkezdett felzárkózni a régi tagországokéhoz…A mezőgazdaságban még sok tartalék van, adottságainak még jobb kihasználásával szerepe az EU mezőgazdaságában a következő években tovább nőhet.”

Mivel az adatsor 2005 – től indul, szóba sem jöhet, hogy az agrárpolitika a mezőgazdaságot 1989 – től – az uniós tagságra felkészülés címén – kivéreztette, termelő alapjait csaknem megsemmisítette, a teljesítményét lenullázta. Ehhez képest akár hiteles is lehet az uniós adat: mezőgazdaságunk 2014-ben 58, 9 százalékkal haladta meg a 2005-ös szintet. A versenyelőny hangoztatása viszont áltudományos blöff. David Ricardo már 1817 – ben bizonyította: nyitott gazdaságban fogalmilag kizárt, hogy a természeti járadékelőny birtokosa ennek a hasznához juthasson. Ez csak zárt gazdaságban, három együttes feltétel megvalósulásával lehetséges. A tőke nem lépheti át az országhatárt – a magasabb munkabért fizető országból nem mehet át az alacsonyabb bér országába -, a két országban a foglalkoztatottság teljes körű és a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozott. Az EU legfőbb vívmánya, a tőke szabad mozgása épp a nyitott gazdaság előnyeivel él: a tőke oda nyomul, ahol a legnagyobb profitját érheti el költségeinek a gazdaság szereplőire hárításával, így a szolgáltató versenyképességének a haszna is egyedül az övé.

A kormány idézett megállapításában tragikus, hogy a jövőben is elfogadja a mezőgazdaság gyarmati alávetettségét: szerinte jó úton járunk, a fejlődéshez csak az adottságainkkal kell élni. A letagadott valóságot a történetszociológia tárhatná fel, amire itt nincs mód. A modernizációs zsákutcát, amibe mezőgazdaságunkat Brüsszel szorította, talán két alaptény is leleplezi.

A kisüzem árutermelése nálunk közel ezer éven át kizárólagos modell volt. A jobbágytelek a tényleges birtokhatalmával a 19. század elejéig még az úr birtokát, a prédiumot is az önellátás kiegészítésére szorította. Amikor pedig megjelent az allodium, az árutermelő nagybirtok, a jobbágytelket úgy illesztette be az üzemi és munkaszervezetébe, hogy a kistermelés a termelési érték 40 százalékát adta. Ez a munkamegosztás történelmi folytonosság lett, amit – kényszerű kompromisszummal – az államszocializmus is fenntartott. Bár a háztáji és illetmény földhasználat a földalap hét százalékára szorult, a parasztság önpusztító többletmunkája továbbra is létrehozta az agrártermelés 40 százalékát. A nagy – és kisüzem közötti ilyen munkamegosztás – az élőmunka sokirányú hasznosítása – az alapja annak, hogy a hazai mezőgazdaság a lakosság háromszorosát, 30 millió embert képes élelmezni, a 80 –as évtizedben 16 millió fő részére termelt.

Az évezredes agrár termelőképességünket azonban az uniós szabályozók mára jórészt felszámolták. A soktényezős hatásmechanizmusból döntő lett 1989 – től a washingtoni konszenzus forgatókönyvének végrehajtása, ami az agrár közvagyont és a teljes termékpályát – jelképes áron – a külföldi tőke tulajdonába adta. (1997 óta nincs élelmiszeriparunk, az élelmiszerkereskedelem 90 százaléka pedig hat multinacionális üzletlánc monopóliuma.) Brüsszel nekünk – családi gazdaság helyett – tőkés nagybirtokrendszert adott, ami alapintézménye a peremtérség kizsákmányolásának. (A földalap 90 százalékát birtokló nagyüzemek olcsó bérmunkával nyers – és alapanyagot termelnek a profitközpontnak, amely a hozzáadott értékkel az árut előállítja, így a teljes haszon az övé.) Ugyanakkor az ország felvevő piaca a silány és egészségkárosító nyugati élelmiszer feleslegnek. Mindennél súlyosabb csapás a parasztság mint történelmi osztály erőszakos megsemmisítésének e korszakra eső befejezése: az ágazat e miatt nemcsak a legjobb munkaerőt vesztette el, hanem az ősi tudást és a közösség megtartó értékeit.

Az EU közös agrárpolitikája (KAP) főleg két eszközzel, a termelési kvótarenddel és a jogsértő agrártámogatással érte (éri) el mezőgazdaságunk elsorvasztását. (Az utóbbi tíz éven át az alanyi jogon járó termelői támogatásnak csak a negyedét adta a hazai gazdáknak, hogy ezzel kényszerítse őket a termelés feladására.) A kvóta a termék előállítását és eladását beszűkítő küszöbérték, ami a termelés művi csökkentését a kötelező földkivonással – a vetésterület szűkítésével – és az egyes termékpiacokon a termelés felére, harmadára csökkentésével, olykor a megszűntetésével éri el. Az EU ezt az USA – tól a túltermelés visszafogására ideiglenesnek szánt beavatkozásként vette át, mert nem piaci eszköz: az erőforrások szigorú kínálat – korlátozásával mesterséges egyensúlyt próbál fenntartani a fizetőképes kereslettel. Csakhogy a fenntartható profit érdekében végleges szabályozó lett. A kvóta valójában a tervgazdálkodás parancsuralmi eszköze, amit még a neoliberális közgazdaságtan is abszurdnak nyilvánít (így Cochran is), mert elszakad a társadalom valós élelem igényeitől. Nálunk – a nagyüzemi monokultúrával együtt – elérte, hogy mezőgazdaságunk mára jórészt elvesztette az önellátási képességét is.

De az idő halad. A világ korszakváltása a civilizáció összeomlásával is fenyeget, ezért az élelmezésben új paradigma született. Már a fizikai megmaradás létfeltétele, hogy a földet és az édesvízkészleteket a helyi közösségek birtokolják, az egészséges és biztonságos élelem előállítást számukra az állam szavatolja. A népélelmezés (az élelmezésbiztonság) az állam alkotmányos felelőssége. 23 állam – köztük Ukrajna – alkotmánya alapvető emberi jogként rögzíti az élelemhez való jogot és biztosításának állami kötelességét. Az uniónak szembesülnie kell azzal, hogy az éhezésnek kitett világban nem lehet közcél az élelemtermelés visszafogása, a közérdek az ésszerű mennyiségi – minőségi növelést és az élelem méltányos elosztását követeli, ami a harmadik világban 2 milliárd ember éhezését megszűnteti. Az EU központosító törekvése – a nemzetállamot teljesen kiiktató szuperállam terve – a nemzeti önvédelem reakcióját váltja ki és a brexit példája is erősíti a felismerést: a tagállamnak megmaradásához foggal – körömmel védenie kell a maradék szuverenitását. A KAP a WTO nyomására 2020 – tól az agrárpiacainak korlátlan megnyitására kényszerül, ami együtt jár a közösségi támogatások feladásával. (Az export – támogatások összes formáját már 2013 – tól megszűntette, ugyanez vár a belső és a termelői támogatásokra is.) Ezzel megszűnik a KAP létjogosultsága az agrártermelés és az élelmiszeripar mennyiségi szabályozására, mert végképp elszakad a valós társadalmi szükségletektől. A tagállamoknak fel kell lépni a kvótarend eltörléséért és – nemzetközi összefogással – annak a tilalmáért is, hogy az alapvető élelmiszer tőzsdére kerülhessen, vagyis a pénzspekuláció az éhező földrészeket mesterséges élelemhiánnyal sújtsa. Brüsszelnek el kell ismernie a tagállamok élelmezés önrendelkezését: a jövőben minden ország a kizárólagos nemzeti hatáskörében döntse el, hogy lakosságának szükségletei milyen élelemfajtáknak, milyen mennyiségű előállítását igénylik és a hazai fogyasztás kielégítése után mennyi árutöbblet kerüljön kivitelre. Ez a gyökeres változtatás sérti a globális tőke érdekeit, viszont a közösségi joggal összhangban áll. A KAP ugyanis az EU megosztott hatáskörébe tartozik, ezért a kvótarend eltörléséhez nem kell az alapszerződést módosítani, hanem az új rendezés a másodlagos joganyagba illeszthető.

A jelzett lépés csak egyik kulcseleme a mezőgazdaság talpra állítását célzó nemzetstratégiának. A rendszer számos, összehangolt elemből áll, amelyek közül itt két címszóra utalok. Az élelmezés önrendelkezés lehetővé teszi a mezőgazdaság mai export – központúságának a leváltását, ami helyett a közérdekű elosztást a hazai fogyasztók igényei szabják meg. Előbb a helyi, majd a regionális és az országos igényeket kell kielégíteni és csak a maradék áru kerülhet kivitelre. A termelési szerkezetben a nagytáblás szántóföldi növénytermesztés (a búza, kukorica, repce, napraforgó) kizárólagosságát az élőmunka igényes kertészeti és gyümölcskultúrák gazdag fajválasztéka, földhasználatuk kiterjesztése válthatja fel. A polgári kormány elkötelezte magát a nagybirtok ésszerű korlátozása mellett. Ha ez több politikai jelszónál, úgy tennie kell egy új Kert – Magyarországért.

Szerző: Tanka Endre, az MTA doktora, professor emeritus